Nehéz szavakba önteni azt az érzelmi hullámvasútat – nem is, hívjuk inkább szabadesésnek –, ami ma hajnalban ért minket. Gyorsan a lényegre térve: Saint Vincent sima, 6:1-es vereséget szenvedett az Amerikai Egyesült Államok csapatától, tette ezt azonban úgy, ahogy ki szabad kapni.
Hogy egy ilyen nagyarányú vereség után hogy mondhatok ilyet? Hölgyeim és uraim, akik látták a meccset, azok bizonyára óriáskalmár méretű szemeket meresztettek az 5. percben, miután Oalex Anderson góljával megszereztük a vezetést. A gól gyönyörű volt, kirobbanó gyorsaság, remek rúgótechnika. Ez a srác szinte biztosan szép karriert fog befutni Amerikában, talán egyszer Európában is. A gól után látványosan visszaállt a Vincy Heat, megpróbálva erejét beosztani a hátralévő időre, és tartalékolni a sokkal inkább reményteljesebb keddi, Guatemala elleni találkozóra.
Az örömünk sajnos nem tartott sokáig. Túl hamar, már a 10. percben jött az egyenlítő találat, melyet a félidőben még kettő amerikai gól követett, kialakítva így az amúgy teljesen vállalható, részünkről hízelgő 3:1-es félidei eredményt.
A második félidőre kár lenne sok szót pazaroni. Az USA totálisan átvette a játék irányítását, könnyed és szép futballal további három gólt rámolt be, megmutatván, hogy ki a medve a barlangban. Nagy gondot okozott, hogy SVG védelme tökéletesen asszisztált ehhez, nagyon könnyű gólokat adott az ellenfélnek, ráadásul pontrúgásból született a találatok fele. Ami viszont még ennél is nagyobb probléma volt, hogy a második játékrészben már alig akadt olyan periódus, amikor a labda néhány pillanatnál tovább lett volna sárgamezes játékosnál. Labda nélkül pedig nehéz játszani...
Ezért írtam a bevezetőben, hogy nem is érzelmi hullámvasút volt, amit átéltünk, mivel néhány perc alatt máris a mennybe jutottunk, aztán onnan hosszú szabadesésbe kezdtünk, aminek óriási pofáraesés lett a vége. Igaz, a nagyarányú vereség azért benne volt a pakliban, dehát reméltük, hogy csak tovább tartjuk egy kicsit azt a csodás egy-nullát...
Fontosabb kitérni az egyéni teljesítményekre, hiszen jól tudtuk, itt néhány amatőr srác a profi szerződésért fog küzdeni. Nos, közülük még a hat beszedett gól ellenére is leginkább Winslow McDowald kapuson akadhatott meg valamelyik játékosmegfigyelő szeme. Aki ellenben kifejezetten csalódást keltett, az Gavin James. Az angol hatodosztályban edződő támadótól valószínűleg nemcsak mi vártunk többet, hanem Cornelius Huggins is, ugyanis még egy óra sem telt el a meccsből, amikor a szövetségi kapitány lekapta a pályáról. Továbbá nem értettük, hogy egy ekkora meccsen miért nem kapott szerepet a rutinos gólrekorder, Shandel Samuel. Lehet, hogy Guatemala ellen ő lesz ott a kezdőben Oalex mellett? Nem lepődnénk meg rajta.
Most felejtsük el a régió legerősebb csapata által ránk mért verést és nézzünk pozitívan a keddi találkozó elébe. A srácok remélhetőleg nem hajtották ki magukból minden erejüket, a küzdeni tudás ugyanis már ma is megvolt, a két ország közötti különbség pedig egyértelműen kisebb lesz Guatemala ellen. Én a hátralévő két mérkőzésen számítok legalább 1 pontra, és sokkal több villanásra az USA ellen is jól működő támadósortól. Már csak az amatőr védelmi hibákat kell elkerülni, és egy olyan labdát találni, mely nem talál utat kétszer saját játékosainkról a kapuba. Az egyéni képességekben benne van egy bravúr.
