Futballon túl is van sportélet Saint Vincenten: a Karib-szigetek egyik legnépszerűbb sportágát, a krikettet természetesen itt is művelik. A nagyszerű és itthon hiánypótlónak számító Krikettblog szerzőjének, Sledgernek hála, betekintést nyerhetünk a szigetek krikettéletébe. Következzék tehát a blog történetének első vendégposztja, amit ezúton is nagyon szépen köszönünk!
Futballon túl is van sportélet Saint Vincenten: a Karib-szigetek egyik legnépszerűbb sportágát, a krikettet természetesen itt is művelik. A nagyszerű és itthon hiánypótlónak számító Krikettblog szerzőjének, Sledgernek hála, betekintést nyerhetünk a szigetek krikettéletébe. Következzék tehát a blog történetének első vendégposztja, amit ezúton is nagyon szépen köszönünk!
Aki a Vincy Heat blogra látogat, gondolom tisztában van vele, hogy a szigetek a Karib-térségben helyezkednek el, ezért elengedhetetlen, hogy először a West Indies krikettéletét nézzük át futólag. A Karib-szigetek latin ajkú államaiban a baseball dominál, az angol ajkúakban pedig a krikett. A West Indies krikett értelemben az angol gyarmatbirodalom karibi államainak összességét jelenti. Ezen államok többsége manapság már önállósodott, de a krikett világa erről nem vesz tudomást, a térséget a világversenyeken a West Indies képviseli. Olyan ez, mintha az EU-nak egy futballcsapata lenne. A West Indies név 15 csapatot takar: Antigua és Barbuda, Barbados, Dominikai Közösség, Grenada, Guyana, Jamaica, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, Trinidad és Tobago (ők már ízlelgetik a függetlenség édes ízét), Anguilla, Montserrat, Brit Virgin-szigetek (továbbra is Nagy-Britannia fennhatósága alá tartoznak), Amerikai Virgin-szigetek (USA külbirtoka), Sint Maarten (Hollandia külbirtoka).
A nagy olvasztótégelyben vannak dominánsabb nemzetek és vannak kevésbé dominánsak. Sajnos Saint Vincent az utóbbi kategóriába esik. Önállóan olyan csapat, hogy Saint Vincent és a Grenadine-szigetek csak korlátozottan létezik. Saint Vincent és a Grenadine-szigetek néven önállóan csak Twenty20 és List A (az ODI megfelelője a nemzeti bajnokságban) kategóriás krikett bajnokságban indulnak. Legutoljára List A-ra 2002-2003-ban volt példa. 2006-ban és 2008-ban a Stanford Twenty20 kupában mérték össze az erejüket a térség többi csapatával. Mindkét kiírásban a negyeddöntőig jutottak. 2006-ban az Amerikai Virgin-szigetek csapatát múlták felül, majd kiestek Grenada ellen. 2008-ban Sint Maartent verték meg, majd a későbbi győztes Trinidad és Tobago búcsúztatta őket. A kupa névadó szponzora Allen Stanford, texasi milliomos volt. Stanford manapság 110 éves börtönbüntetését tölti, mert az USA történetének egyik legnagyobb pilótajátéka fűződött a nevéhez.
Ha keressük a vincy játékosokat, akkor újabb – amolyan krikettes – komplikációkhoz érkezünk. Nem szeretnék belemenni a krikett struktúrájának mélyebb elemzésébe, ezért fogadjuk el hosszabb magyarázat nélkül az „első osztályú krikett” kifejezést. Leegyszerűsítve krikettben az „első osztályú” a legalább háromnapos meccseket jelenti. Szóval a karibi első osztályú bajnokságban hét csapat verseng egymással: Jamaica, Barbados, Trinidad és Tobago, Guyana, Windward Islands (Szél felőli szigetek), Combined Campuses and Colleges, és a Leeward Islands (Szélcsendes-szigetek). Na és hová álljanak Saint Vincent és a Grenadine-szigetek krikettjátékosai? Saint Vincent és a Grenadine-szigetek egyik tagja a Windward Islands krikettcsapatának. Ők sajnos a legkevésbé eredményesek az eredeti 6 első csapat közül (a Combined Campuses and Colleges csak később csatlakozott), bajnoki címet eddig nem sikerült szerezniük. A 18 fős keretbe az idei szezonban 5 játékost adott SVG.
A szigetekről két játékos szerepelt a Combined Campuses and Colleges csapatában: Miles Bascombe és Romel Currency. Na, de mi is ez a CCC? Az utóbbi évtizedben a West Indies krikettje eléggé visszaesett, párhuzamosan azzal, hogy a Karib-térség egyre inkább amerikai jelleget ölt, mintsem gyarmatit. Vagyis a fiatalok inkább elmennek futni és amerikaifocizni, mint krikettezni. Öt évvel ezelőtt indítottak egy átfogó utánpótlásképző programot a Univerity of West Indies égisze alatt. Tulajdonképpen összegyűjtik a tehetséges fiatalokat, akik öszöndíjat kapnak és kriketteznek. A CCC-ben lehetőséget kapnak, hogy első osztályú krikettet játsszanak. Egyelőre főleg barbadosiak vannak a csapatban. Arról sajnos nem tudok beszámolni, hogy a vincentiek mély nyomot hagytak volna az idei bajnokságban. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne lenne krikettélet a szigeteken. A Vincy Heat önállóan indul a Windward Islands krikettligájában, ez nagyjából az NB2/NB3-nak felel meg.
A múlt nevesebb játékosai közül kettőt emelnék ki. Winston Walter Davies az a játékos, akit karrierjének csúcsán minden válogatott tárt karokkal várt volna, de pechjére abban a korszakban játszott, amikor a West Indies aranycsapata regnált. Akkoriban igazi világklasszisokat kellett volna kiszorítania a csapatból. Pályatársait – Malcolm Marshall, Michael Holding, Joel Gardner, Andre Roberts, Colin Croft – a krikett történetének legjobb dobói között tartják nyilván. Komoly tehetségről árulkodik, hogy ilyen konkurencia mellett is 15-ször szerepelt teszt meccsen, illetve tagja volt az 1983-ban világbajnoki ezüstérmes csapatnak. A Vb-n Ausztrália ellen világklasszis teljesítményt nyújtott, az ellenfél 7 játékosát is kiejtette. A jó teljesítmény ellenére nem tudott kivívni állandó helyet a csapatban. Mindezek ellenére ő Saint Vincent és a Grenadine-szigetek valaha volt legjobb krikettjátékosa.
Cameron Cuffy a közelmúlt kiemelkedő játékosa. A kilencvenes években jó esélye volt, hogy biztos helye legyen a West Indies válogatottjában, de nem teszt meccseken nem tudott kiegyensúlyozottan jó teljesítményt nyújtani, ezért csak 15 meccs jutott neki a királykategóriában. Mindenesetre szép emlékeket őrizhet az India elleni meccsekről, hiszen háromszor is kidobta Sachin Tendulkart, aki a jelenkor legnagyobb klasszisa. Cuffy mindezek ellenére büszke lehet az ODI meccseken nyújtott teljesítményére, az egynapos verzióban többször is a meccs emberének választották.
Ami a jelent illeti, bizakodásra adhat okot, hogy van egy Sunil Ambris névre hallgató fiatal tehetség, aki stabil tagja az U19-es válogatottnak, Delorn Johnson pedig a West Indies „B” keretének tagja, nyáron nagy formában játszott, de az első csapatba még nem fér be. Johnsonon kívül még Miles Bascombe játszik a „B” válogatottban. Tavaly kapott egy Twenty20 meccset a nagyok között. Mivel Chris Gayle visszakerült a csapatba, a nyitó pozíció egyikét megszerezni elég komoly kihívás, hiszen Gayle a legjobb Twenty20 ütőjátékos, szegény Bascombe pedig éppen Gayle posztján játszik. Azonban könnyen elképzelhető, hogy hamarosan újra lesz a szigetekről érkező játékosa a West Indies válogatottjának.
